Szinte hihetetlen, de Európa-szerte számos esetben születnek úgy gyermekek, hogy már fejlett magzatként, a terhesség 20. hete után hajtanak rajtuk végre abortuszt, de ők túlélik a beavatkozást. Az esetek nagy részében a születést (abortuszt) követően magukra hagyják őket segítségnyújtás nélkül, míg órákon keresztül küzdenek az első lélegzetvételért. Esetenként halálos injekcióval oltják ki az életüket, vagy megfojtják őket mielőtt szerves hulladékként a kukába kerülnének.

November 19-én az Európa Tanács emberi jogi biztosa bejelentette, hogy az újszülött-gyilkosság nem tartozik a kompetenciái közé, ezért elutasította a témával foglalkozó civil szervezetekkel történő találkozást. Júliusban a Miniszteri Bizottság sem hozott döntést ebben a kérdésben. Szólítsuk fel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlését, hogy ítélje el ezt az embertelen módszert!

November 1-én négy civil szervezet (a Nemzetközi Katolikus Gyermekiroda, a Katolikus Nőszervezetek Világuniója, a Katolikus Családszervezetek Európai Federációja és a Jog és Igazság Európai Központja) találkozót kért Nils Muižnieks úrtól, az Európa Tanács emberi jogi biztosától, hogy átadjanak részére egy dokumentumot, amely bemutatja az abortuszra szánt, de élve született, majd magukra hagyott gyermekek sorsát.

A tényeket hivatalos adatok és szülésznők vallomásai hitelesítik. Egy, a British Journal of Obstetrics and Gynaecology brit szülészeti és nőgyógyászati szaklapban megjelent tanulmány szerint a várandósság 23. hetében világra jött gyermekek túlélési esélye 10%.

Orvosi segítség nélkül hagyni őket meghalni, vagy szándékosan kioltani az életüket, csak azért, mert nem kívántként jöttek világra, embertelen dolog. Ezért szerettek volna a szervezetek találkozni az emberi jogi biztossal. Tudnia kell erről a gyakorlatról, és újra meg kell erősítenie, hogy az emberi jogokkal összhangban minden élve született embernek joga van az élethez, a megfelelő és az életben maradáshoz szükséges egészségügyi ellátáshoz tekintet nélkül a születése körülményeire.

De a biztos visszautasította a találkozót arra hivatkozva, hogy “ezek a kérdések nem tartoznak a hatáskörébe”. Ugyanakkor január 15-én nyilvánosan állást foglalt a gyermek nemének megválasztása miatt végzett abortuszokkal kapcsolatban, azok büntetőjogi tiltása mellett érvelve. Emellett az idén 25. évfordulóját ünneplő Nemzetközi Gyermekjogi Egyezmény is említi, hogy „a gyermeknek, figyelemmel fizikai és szellemi érettségének hiányára, különös védelemre és gondozásra van szüksége, nevezetesen megfelelő jogi védelemre, születése előtt és születése után egyaránt".

Egy parlamenti képviselő felszólalása kapcsán már júliusban felmerült a kérdés, de a 47 tagállamot tömörítő Európa Tanács Miniszteri Bizottsága nem tudott megegyezni a szükséges lépéseket illetően, amivel “garantálja, hogy minden, abortusz során élve született magzat megkapja az őt megillető orvosi segítséget – mint minden élve született emberi személy – az Emberi Jogok Európai Egyezménye alapján”. Félve a késői abortuszoknak nevezett beavatkozás (az újszülött-gyilkosságok ezen formája) megkérdőjelezésétől, egyes kormányok visszautasították az így született gyermekek jogainak nyilvános elismerését.

Az emberi jogi biztos elutasító válasza és a Miniszteri Bizottság tehetetlensége annak megerősítésében, hogy minden újszülöttnek joga van az élethez és az orvosi segítségnyújtáshoz, egészen megdöbbentő. Ez egyenlő az újszülött-gyilkosságokba és az embertelen bánásmódba való hallgatólagos beleegyezéssel.

Már csak az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése maradt. Ők talán elég bátrak ahhoz, hogy szembenézzenek a kérdéssel, és ellensúlyozzák a biztos és a Miniszteri Bizottság hiányosságait.

E célból a Jog és Igazság Európai Központja (ECLJ) hivatalosan is a Parlamenti Közgyűlés elé terjeszti a kérdést petíció formájában (a Közgyűlés Eljárási Szabályzatának 65. pontja alapján). Az eljárás értelmében minden állampolgár kérheti az elnöktől egy napirendi pont beillesztését.

Annak érdekében, hogy minél nagyobb súllyal kérjük a Közgyűlést, a Jog és Igazság Európai Központja (ECLJ) kéri, hogy minél többen írjuk alá ezt a petíciót. Csatlakozzon Ön is, hogy véget vessünk ennek az embertelen gyakorlatnak!