A magyar kormány ratifikálni kívánja az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét, röviden az Isztambuli Egyezményt. A közigazgatási eljárás keretein belül csütörtökig várják a véleményeket a benyújtott tervezetről.

Az Emberi Méltóság Központ elkészített egy 10 oldalas állásfoglalást a tervezettel és az Egyezmény törvénybe iktatásával kapcsolatban, melyhez a CitizenGO is csatlakozik.

Kérjük, csatlakozzon Ön is hozzánk, hogy hangunk hangosabb lehessen!

Fontosnak tartjuk nemzeti és nemzetközi szinten is fellépni az erőszakkal szemben, irányuljon az bárki ellen. Az Isztambuli Egyezmény Magyarország által való ratifikálását az alább részletezett okokból aggályosnak tartjuk, még ha a mindenfajta erőszak visszaszorításának célkitűzésével maximálisan egyet is értünk.

Mi a baj az Isztambuli Egyezménnyel?

•  Az Isztambuli Egyezmény az Európa Tanács egyetlen olyan egyezménye, amely elfogadásáról nem szavazott a Miniszteri Bizottság.

Törökország elnöksége a Miniszteri Bizottság élén a végéhez közeledett, ami nyomást gyakorolt vezetőire. Szerették volna, hogy az ő elnökségük alatt fogadják el az Egyezményt, mivel ez azt a politikai üzenetet hordozza magában, hogy Törökország elkötelezett a női egyenjogúság mellett, ami pozitívan befolyásolhatja az Európai Uniós csatlakozásának ügyét. [1]

• Az Egyezmény a gender ideológia trójai falovát jelentheti.

Az Egyezmény célul tűzte ki egy ellentmondásos, konszenzussal nem rendelkező fogalom, a „gender” kodifikálását. A magyar jogszabályok nőről és férfiról beszélnek, nem különböztetik meg a biológiai és a társadalmi nemet (gender ideológia), ezért egy olyan fogalomról van szó, amelynek a jelentése nem egyértelmű.

A gender-rel az a baj, hogy jelentése nem egyértelmű. Az egyetlen ránk nézve kötelező érvényű definíciója a Nemzetközi Büntető Bíróság Római Statútumának meghatározása, amely szerint a gender a biológiai nem szinonimájaként értelmezve két nemre utal, a férfi és a női nemre a társadalom keretein belül.[2]

Ezzel ellentmond az Isztambuli Egyezmény gender fogalma [3], amely szerint a ’nem’ egy szociális konstrukció, amely változó lehet, és amely lényegében független a biológiai valóságtól Az Egyezmény különválasztja a biológiai és a társadalmi nem fogalmát, ezzel azt sugallva, hogy a kettő két teljesen különböző, egymástól független dolog.[4]

„Az Egyezmény célja változásokat elősegíteni a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban, és megszüntetni azokat az előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek  a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak.” [5]

Egyetértünk azzal, hogy az egyenjogúságért való küzdelem részeként meg kell szüntetni a nők alsóbbrendűségének gondolatát, viszont felhívjuk a figyelmet, hogy az Egyezmény nem fejti ki, hogy mit ért „sztereotip női és férfi szerepeken”, amelyen egyes hagyományok és szokások alapulnak. Akár a néptáncoktatás is sztereotip lehet az Egyezmény alapján és gender mainstreaming képviselői szerint, mivel megjelennek benne a lányok és a fiúk hagyományos szerepeinek elemei.

• Az Egyezmény diszkriminálja a fiúkat és a férfiakat

Az Egyezmény nemcsak a nők elleni erőszakról, hanem a kapcsolati erőszakról is szól, amely bárkit érhet, nőket és férfiakat, lányokat és fiúkat egyaránt.

Az Egyezmény nem védi egyenlően, és negatívan diszkriminálja a társadalom férfi és fiúgyermek tagjait. Aggályosnak tartjuk, hogy az Egyezmény alapján más megítélés alá esnek a bántalmazott férfiak és nők. Véleményünk szerint egy a nők és a férfiak közötti tényleges egyenjogúság elősegítését célul kitűző Egyezménynek hozzá kellene járulnia, hogy az erőszak elszenvedői, legyenek akár lánygyermekek, nők, fiúgyermekek vagy férfiak, egyenlő bánásmódban részesüljenek.

Aggasztó, hogy míg a nőkkel szembeni erőszak minden formájára alkalmazni kell[6] az országoknak az Egyezményt, az csupán ösztönzi őket arra, hogy a kapcsolati erőszak minden áldozata tekintetében is alkalmazzák, tehát az érintett fiúkra és férfiakra.[7]  (Pl. Ha egy férfi bántalmaz egy lánygyermeket, az „nőkkel szembeni nemi alapú erőszak” az Egyezményben meghatározottak alapján, amellyel kapcsolatban az államnak kötelessége fellépni az Egyezmény értelmében. Ha viszont egy nő teszi ezt egy fiúgyermekkel, az „csupán” kapcsolati erőszak az Egyezmény szempontjából, amellyel összefüggésben nem ír elő kötelező lépéseket az Egyezmény az országok számára.)

Az Egyezmény potenciális erőszak-elkövetőknek állítja be a férfiakat és fiúkat, azt várva a tagállamomktól, hogy"arra ösztönözzék a társadalom minden tagját, különösen a férfiakat és a fiúkat, hogy aktívan járuljanak hozzá a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzéséhez." [8]

• Az Egyezmény egy költséges ellenőrző rendszer létrehozására kötelezné Magyarországot. Ezt a pénzt a valódi segítségre kellene költeni.

„Az Egyezményben foglaltak alapján a részes feleknek megfelelő pénzügyi forrásokat kell biztosítaniuk az integrált politikák végrehajtásához és létre kell hozniuk egy koordinációs testületet a politikák és intézkedések összehangolása érdekében.”

Egy ilyen rendszer létrehozása hatalmas terheket ró az államháztartásra, melyet javaslatunk szerint inkább a szociális ellátórendszer javítására, a prevencióra, az áldozatokat segítő ellátórendszer fejlesztésére és a kapcsolati kultúra javítására, pl. a családi életre nevelésre, és szakemberek képzésére lenne szükséges költeni.

•  Oktatás, vallás megbélyegzése

Az Egyezmény megbélyegzi a legnagyobb vallások kiállását a férfi-női különbségek, értékek, és a házasság (férfi és nő kapcsolata) mellett, mint egy olyan hagyományt, ami káros hagyományos nemi szerepeken, sztereotípiákon alapul, amiket cáfolni „kell” az iskolai tananyagokban. Az Egyezmény alapján az egyházi iskolák sem vonhatják ki magukat a kötelező tananyagok oktatása és a gender kötelező érvényű definíciója alól. Így akár nálunk is előállhat egy olyan helyzet, hogy azért szankcionálnak egy lányiskolát, mert nem vesz föl hallgatói közé olyan fiúkat, akik lánynak érzik magukat.

A fentiek tekintetében arra kérjük a Kormányt, hogy minden eszközzel lépjen fel a nők és a gyermekek (fiúk és lányok) elleni erőszak ellen, de ne az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával, hanem a prevencióval, az áldozatokat segítő ellátórendszer fejlesztésével, a kapcsolati kultúra javításával, pl. a családi életre neveléssel, illetve szakemberek képzésével. Az Országgyűlési képvsielőket pedig arra, hogy amennyiben arra kerül sor a Parlamentben, szavazzanak az Egyezmény ratifikációja ellen.