Sophia in ’t Veld, az Európai Parlament egyik holland liberális képviselője jelentést indítványozott annak érdekében, hogy az uniós tagállamokat politikailag pontozzák.

Mindezt miért? Azért, hogy büntetést szabhassanak ki azokra az emberekre és országokra, amelyek nem tudnak vagy nem akarnak a Brüsszel által diktált „demokratikus” értékekkel azonosulni.

Számos vezető európai politikus szerint ezek az értékek az úgynevezett „egyenlőség” és az „antidiszkrimináció”. Ez a két fogalom az alapja minden LMBT (leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű) követelésnek, mint például az azonos neműek „házassága” vagy örökbefogadási joga, az asszisztált reprodukciós eljárások vagy a béranyaság.

Ha megvalósul a javaslat, akkor azok az országok, amelyek nem állnak a fent említett „társadalmi vívmányok” mellé, könnyen büntetést kaphatnak, mivel nem tisztelik állampolgáraik „alapvető jogait” (lásd például az Alapjogi Charta 21. cikkét, mely konkrétan megemlíti, hogy a szexuális orientáció nem lehet a megkülönböztetés alapja). Ugyanezen Charta 51. cikkének visszaszorítása (a szubszidiaritás elvének alkalmazásáról) megakadályozná a tagállamokat, hogy éljenek jogukkal, és nemet mondjanak ezekre a „társadalmi vívmányokra”.

Mivel az Európai Unió szerződései a Tanács tagjainak egyhangú szavazatát követelik meg az ilyen kérdésekben, a jelentés egész egyszerűen ezen szabály megsemmisítését javasolja!

Ezzel az Európai Unió számára megnyílik az út, hogy olyan átpolitizált szabályokat erőltessen a tagállamokra, amelyeket más úton nem foganatosíthatna. Az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács olyan jogokkal ruházná fel magát (jogokkal, melyek saját szabályrendszerükben nem léteznek), melyekkel megváltoztathatják az Európai Unió szerződésekben lefektetett céljait és az unió alapjait az európai polgárok beleegyezése nélkül.

Ez nem demokratikus és veszélyezteti a szabadságjogainkat. A legcsúfondárosabb a történetben az, hogy a szöveg a demokrácia szabályainak tiszteletét ecseteli, miközben pont ezeket a szabályokat nem tartja be!

Ez az egész kissé jogászkodásnak tűnhet, ezért nézzük meg egy példán keresztül:

Sem Magyarország, sem pedig Lengyelország nem törvényesíti a házasságot azonos neműek között. Amint a szóban forgó jelentés javaslatait elfogadják, az azonos neműek "házasságát" „a transz-szexuálisok, queer-ek, biszexuálisok (stb) alapvető emberi jogának tekintik”. Más szóval Magyarországot és Lengyelországot szankcionálnák, mivel „nem tartják tiszteletben” az emberi jogokat, és a két országnak nem maradna jogi lehetősége ezzel szembefordulni.

Ugyanez vonatkozik a béranyaságra, az asszisztált reproduktív eljárásokra, a gender ideológiára és a lelkiismereti szabadság elnyomására, amelyek szintén alapvető jogoknak tekintendők az európai intézmények értelmezésében.

Lényegében pont azt a jogunkat tesszük kockára, hogy a lelkiismeretünk szerint cselekedjünk!

A jelentés továbbá kilátásba helyezi az Emberi Jogok Európai Bíróságának előjogait az Európai Unió Bírósága felett. (Az előbbi a 47 országot – köztük a 28 EU tagállam mellett például Törökországot, Oroszországot vagy Marokkót is – magába foglaló Európa Tanács intézménye).

Másképp fogalmazva: az Európai Unión kívüli országok bírái is ítélkezhetnek az Európai Unió ügyeiben!

Hab a tortán, hogy a jelentés utalást tesz az Alapjogi Charta első öt fejezetére, de a hatodikat, pont azt, amely az igazságszolgáltatásról szól, szándékosan nem említi. Ez így botrányos. A törvény előtti egyenlőség alapvető jog, mivel magyarázható a jelentésben egy ilyen jellegű figyelmetlenség?!

Hogyan és kik fognak ítélkezni felettünk az Európai Unióban?

Az Európai Unió céljainak és természetének megváltoztatása az európai polgárok beleegyezése nélkül az EU elutasításához vezet. Még csak néhány hete éltük át a Brexit-et, és itthon is népszavazásra készülünk...

Ezt a petíciót az Európai Parlament elnökének, a jelentés készítőjének és az árnyékjelentés készítőinek címeztük.