Tiltakozással fordulunk az Ökumenikus Segélyszervezethez, az Emberi Erőforrások Minisztériumához és a Magyar Televízióhoz, hogy ne alkossanak, ne támogassanak és ne jelentessenek meg olyan társadalmi kampányokat, amelyek a családon belüli erőszak problémáját egyoldalúan, kizárólag a férfiakat hibáztatva, démonizálva mutatják be.

Bár az Ökumenikus Segélyszervezetet már korábban is megkeresték civilszervezetek, férfijogi aktivisták azzal kapcsolatban, hogy a "Vedd észre" címet viselő kampányukat aggasztónak tartják, mivel az felveti annak a lehetőségét, hogy a családon belüli erőszak problémáját elfogultan, férfihibáztató módon mutathatja be, ennek ellenére a kampány jelenleg is olyan formában szerepel rendszeresen a Magyar Közszolgálati Televízió társadalmi hirdetései és internetes oldalak keretei között, amelyek azt sugalmazzák, hogy a családon belüli erőszak elkövetői csakis a férfiak és elszenvedői csakis a nők és a gyermekek.

Az Ökumenikus Segélyszervezet férfiellenes, férfihibáztató kampányanyagai  a Magyar Televízió műsorán kívül az alábbi címeken tekinthetőek meg:

http://www.segelyszervezet.hu/veddeszre

https://www.facebook.com/segelyszervezet/videos/10152540640078787/

A sugalmazottakkal szemben több hazai és nemzetközi társadalomtudományi és kriminológiai kutatás mutatott már rá, hogy a bántalmazó kapcsolatban élők az esetek jelentős részében nemüktől függetlenül erőszakos jellemvonásokat mutatnak és együttesen felelősek azért, hogy családi kapcsolataik kölcsönös zaklatásba, bántalmazásba torkollanak. Számos nemzetközi kutatás azt mutatja, hogy a nők és a férfiak hozzávetőleg egyforma arányban zaklatják, bántalmazzák valamilyen formában családtagjaikat. Társadalomkutatási tény az is, hogy a családon belüli erőszak az esetek túlnyomó részében az aluliskolázottság és a mélyszegénység talaján ölt jelentős méreteket, (*3) így az Ökumenikus Segélyszervezet is minden bizonnyal többet tehetne a családon belüli erőszak megfékezéséért, ha egyoldalú férfidémonizáló kampányok helyett elsődleges küldetésére, a rászorulók segélyezésére koncentrálna.

Magyarországon az Országos Kriminológia Intézet 2006-ban adta közre (*1) két éven keresztül folytatott kutatásainak eredményeit, amelyek rámutattak, hogy a családon belül elkövetett legsúlyosabb bántalmazások sértettjei többségében fiúk és férfiak, így az emberölések áldozatainak 61 százaléka férfi és a kiskorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények áldozatainak kétharmada fiú. Tehát mindazok a kampányok, amelyek a családon belüli erőszakot abból a radikális feminista nézőpontból mutatják be, amelyben a férfiak csakis elkövetőként jelenhetnek meg, valójában káros sztereotípiákat közvetítenek, melyek negatív attitűdöt alakítanak ki a fiúkkal és férfiakkal szemben és elvonják tőlük az együttérzés és közgondoskodás lehetőségét, holott valójában ők a családon belüli erőszak elsődleges áldozatai. Mindemellett egy nagyszabású, reprezentatív állami kriminológiai adatgyűjtés (*2) az Amerikai Egyesült Államokban (hazánkban ilyen kriminológiai kutatást még nem ismerhetünk) kimutatta, hogy a gyermekek terhére elkövetett erőszakos cselekmények - beleértve a csecsemő- és gyermekgyilkosságokat - elkövetője illetve tettestársa az anya az esetek több mint 60 százalékban, amivel szemben az apák csak hozzávetőleg fele annyian működnek közre a gyermekükkel szembeni bárminemű erőszakos cselekményben.

Számos adat és szakvélemény mutat arra, hogy a családon belül a fiúk-férfiak terhére elkövetett bántalmazások látenciája rendkívül magas, mivel a társadalom elutasítja a fiúk-férfiak áldozati szerepben történő megjelenését, ezért a fiúk-férfiak nem beszélnek az őket érintő családon belüli erőszakról. (*3) Egyébként sem tudnának szaksegítségért folyamodni sehova, mivel egyetlen fiú-férfi áldozatokra szakosodott segítő szervezet sem létezik Magyarországon. Mindeközben az állami támogatásban is részesülő radikális feminista nőszervezetek irányából egyre több férfihibáztató, sőt kifejezetten férfiellenes kampány jelenik meg. A családon belüli erőszak problémájának kezelése végletesen egyoldalúvá vált, így nem valósulhat meg a családtagok közötti erőszakos magatartásformák korrekt feltárása sem. Mivel a fiúkkal-férfiakkal szembeni erőszak ellen senki sem emeli fel a szavát, így nem születhetnek a valóságos helyzetre reagáló protektív és korrektív intézkedések sem. (*4)

Mindezek miatt tiltakozunk az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott és az Ökumenikus Segélyszervezet által kivitelezett társadalmi kampány ellen és követeljük, hogy annak anyagai kerüljenek visszavonásra mind a Magyar Televízió műsoráról, mind az internetről, illetve azokat cseréljék le olyan anyagokra, amelyek mellőzik a férfiellenes sztereotípiákat, amelyek nem egyoldalúak, nem hamisítják meg a valóságot, nem sértik a fiú és férfi áldozatok érdekeit és nem csorbítják méltánytalanul a férfiak társadalmi megbecsülését.

 1. Az Országos Kriminológiai Intézet kutatásainak összegzését és elemzését lásd a hét kriminológiai szakember által publikált "Családi iszonyok" című kötetben

2. A gyermekbántalmazások elkövetőire vonatkozó USA adatgyűjtést lásd az következő dokumentum 66. oldalán: http://archive.acf.hhs.gov/programs/cb/pubs/cm06/cm06.pdf

3. Lásd Dr. Tamási Erzsébet, az Országos Kriminológiai Intézet munkatársának vonatkozó szakpublikációt

4. http://www.esely.org/kiadvanyok/2008_1/HUSE.pdf